2014. december 21., vasárnap

Karácsony napjáig még 2 nap, 6 óra van hátra

Drága, Olvasók! Mint látjátok, eléggé nagyot ugrottunk az időben, pontosan négy órát, de sebaj, ilyen is kell! 
Remélem, ti is nagy karácsonyi hangulatban égtek, csak úgy, mint Én. Jó olvasást!







Az út további részében leginkább csak ücsörögtünk, és hallgattuk a rádiókban leadott karácsonyi slágereket. A csatorna nem viccelt, egész álló nap hallgattuk a fülsiketítő zenéket, amiket minden évben lejátszanak, és az ember az ünnepek végére annyira megunja, hogy soha többé nem akarja hallani. Néhány új zenét is szereztek az előadók, de inkább maradtak a jó régi számok. Idesorolnám a Last Christmast, az All I Want For Christmas Is Yout, és még néhány a divatból ki nem menő zeneszámot.
Dávid a telefonjával játszott, Lola és Ákos bealudtak, Kristóf szokásosan vezetett, és közben dühöngött. Mi Danival beszélgettünk egy kicsit, amíg őt is elnyomta az álom.
Az kocsi ablakán  kibámulva az autópálya mellett elsuhanó fákat láttam. Már besötétedett, így egyre kevesebb autó száguldott a reptér fel vagy éppen a rokonokhoz.
- Ki van még fent? - kérdezte Kristóf elég halkan, hogy ne keltse fel az alvó embereket.
- Én - válaszoltam halkan, ügyelve arra, hogy Dani se ébredjen fel. Álmában motyogott valamit, amiből csak ennyit szűrtem ki: Nem akarom ezt... Fáj...
- Jó hír: tíz perc, és ott vagyunk. - mosolygott rám a visszapillantó tükörből.
- Nem is hiszem el - motyogtam halkan. Dani miközben aludt, kezével átölelte a derekam, és magához húzott. Volt egy olyan érzésem, hogy már nem is alszik, de ez gyorsan szertefoszlott. A vállára hajtottam a fejem, szemeim lehunytam, és elterveztem, hogy milyen lesz, amikor végre odaérünk. Kényelmesen elhelyezkedek az ágyban, és alszok.
Kristóf lehajtott az autópályáról, így véget ért a kanyargós hegyi útvonal. Pár kanyar után a motor végre leállt, és fellélegeztem. Megkocogtattam Dani vállát, mire kinyitotta a szemeit. Arcát a hajamba fúrta, és felsóhajtott. Lola lassan ébredezett, és furán nézett körbe, íriszeit dörzsölve.
- Pisi szünet? - ásított egyet. Dani és Kristóf óriási röhögésben törtek ki, amitől Dávid és Ákos is felébredtek.
Mikor végre elhagytuk a buszt, kinyújtottam elzsibbadt végtagjaimat, és leszedtem a csomagjaimat a csomagtartóból. Kicsit bajlódtam a kiemeléssel, de szerencsére Dani odajött, és fél kézzel kiszabadította.
Már a kertből láttuk, hogy nagy a ház, és gyönyörű. Fából készült, az előkertben égősorok köszöntek vissza ránk.
A kapuban Dani elővette a kulcsot, és beengedett minket. Sajnos itt sem esett még hó, ezért nem jött át annyira a díszítés, mint azt Kata néni szerette volna. Dani elmondta, hogy az anyukája múlt héten feljött, hogy kidíszítse nekünk a házat.
A nagy faajtóhoz érve Dani újabb kulcsokat vett ki a zsebéből, és némi erőlködés után kitárta elénk.
- Úristen, Dani, csodaszép lett - suttogtam teljes extázisban.
- Hát, köszi, majd megírom Anyunak - mosolygott.
Az előszobában Lolával ledobtuk a kabátunkat, csizmánkat, és a bőröndünket otthagyva rohantunk, hogy megnézzük a nappalit.
Mikor beértünk, egy hatalmas kandalló tűnt fel a szemünk előtt, a szoba egyik sarkában, ami zöld fenyőágakkal volt díszítve, rajta piros gömbdíszekkel. Az egész szoba girlandokkal volt dekorálva, és a szoba közepén hatalmas nagy karácsonyfa terült el, mellette dobozokban különböző színű díszek, hogy kedvünk szerint válogassunk.
- Úristen, de gyönyörű! - suttogta mellettem Lola, mire egyetértően bólogattam.
- A csajok hogy fel tudnak lelkesedni egy kreáláson - motyogta Kristóf értetlenül, mire a másik három fiú hatalmas nevetésben tört ki, mi pedig csúnyán néztünk Kristófra.
- Jaj, ti ezt nem értitek! A karácsonynak meg van egy csodás hangulata, ami... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert a fiúk, ha lehet még hangosabban nevettek.
- Jól van, nézzük a szobákat, és egy kis házirend! - mondta Dani, és elővett a zsebéből további öt kulcsot.
- Ööö, Dani.. Hatan vagyunk, és öt szoba van - nézett rá értetlenül Ákos, mire Dani megvakarta a fejét.
- Hát, igen. Öt szoba van, és úgy számoltam, hogy Lolát meg Dávidot berakjuk egybe, de ugye ez már nem aktuális.. - sütötte le a szemét, és a szobában kitört az ordibálás. Lola fel volt háborodva, hogy ezt mégis hogy gondolta, Kristóf és Ákos kikérték magukkal, ők nem fognak osztozni senkivel, Dávid pedig azt mondta, ő nyugalomra vágyik, messze Lolától.
- Oké, akkor mindenki kussoljon be! - ordította el magát a barna hajú fiú. - Most nézzük, akkor kezdjük Lolával. Mit szeretnél? - sóhajtotta.
- Magányra van szükségem - motyogta a lány könnyes szemekkel. Dani csak sóhajtott egyet, és a kezébe nyomott egy kulcsot.
- Dávid? - nézett a fiúra.
- Dettó - Dani neki is adott egy kulcsot, és elment, megkeresni, melyik is az ő szobája.
- Én is külön szobát akarok! - ordította egyszerre Ákos és Kristóf. Felsóhajtottam, látva, hogy nekem kellesz majd osztoznom valakivel, vagy választhatom a kanapét. Dani nekik is adott egy-egy kulcsot, majd ők is eltűntek.
- Hát, úgy tűnik, mi maradtunk. Legközelebb nem állunk meg sehol, és nem lesz semmi ilyen.. - motyogta a tarkóját dörzsölve.
- Dani, én elalszom a kanapén, nem kell emiatt rosszul érezned magad - mondtam nagyon, nagyon halkan.
- Ne hülyéskedj már, gyere - fogta meg a karom, és kezdett el kifele húzni. Egy ajtó előtt megállt, majd kinyitotta. - Legalább pont nekünk jutott a franciágyas szoba, és nem  kell nyomorognunk - próbált valami jót is keresni ebben a helyzetben.
A szobában egy hatalmas szekrénysor, egy franciaágy, egy kisebb kanapé, egy tévé és egy kis dohányzóasztal volt. A falak narancssárgán díszelegtek, és az egész szobának egy kellemes beütése volt, megtartva a meleg színek harmóniáját.
- De tényleg, nem kell emiatt rosszul érezned magad, nekem tökéletes bárhol - sütöttem le a szemem.
- Engem nem zavar. Téged igen? - kérdezte halkabban, mintha előre félne a választól.
- Akkor jó, mert engem se - mosolyodtam el, majd ő követte a példám.
Gyorsan kiszaladtam a cuccomért, majd bevittem a szobába.
- Szóval, minden szobához jár egy fürdő, amit itt találsz - mutatott egy ajtóra. - Rendezkedj be nyugodtan, addig elmondom a többieknek a házirendet - azzal kisétált, és én ott maradtam.
A ruháimat a szekrény egyik polcára pakoltam, különösen ügyelve arra, hogy a személyesebb dolgaimat jól eldugjam, ugyanis nem örülnék, ha Dani meglátná a fehérneműimet.
A fürdőszobába vittem minden szükséges dolgomat, amik elengedhetetlenek.
Pár perc múlva halk kopogást hallottam, majd megláttam Lola szőke tincseit az ajtóban. Vigyorogva sétált oda hozzám, majd leült mellém az ágyra.
- Sokáig gondolkoztam, jöjjek-e, nehogy megzavarjak valamit - kuncogott.
- Miért tesz mindenki apró megjegyzéseket rám, és Danira? - háborodtam fel teljesen. - Csak barátok vagyunk. - sütöttem le a szemem.
- Brigi, te is tudod, hogy a barátok nem így viselkednek. Vedd már észre, amit már észre kellett volna venned! - dorgált le. - Te sem barátként tekintesz rá egy ideje!
Talán ez volt az a megjegyzés, ami rávilágosított valamire. Oké, bevallom, lehet, hogy fantáziáltam már, milyen is lenne Danival együtt lenni, de tudom, hogy Ő csak barátként tekintett rám mindig. Mintha a kishúga lennék, azért vigyáz így rám, azért ölel meg. De nem érez többet, és soha nem is fog.
- Lehet, hogy igazad van, de akkor sem fog változni semmi - néztem rá elkeseredetten.
- Honnan tudod? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Bocsi, ha megzavartam valami csajos dolgot, de gyertek már egy kicsit - jött be a szobába Dani.
Némán követtük, aztán ahogy a nappaliba értünk, kicsit meglepődtünk. Nem csak Dávid, Kristóf és Dávid állt ott, hanem még három lány. - Csajok, bemutatom nektek Encit - mutatott egy fekete hajú lányra. -, Rékát és Anit - két szőke hajú ikerlány, nagy barna szemekkel. - Ők segítenek nektek bármiben, plusz ők fognak főzni majd, mézeskalácsot sütni.. - sorolta fel Dani a dolgokat, amiket a lányok majd megcsinálnak nekünk, de mi Lolával közbe vágtunk.
- Nem! - kiáltottuk egyszerre.
- Miért nem? - nézett furán a fekete hajú lány.
- A mézeskalácsot nem hagyjuk. Azt minden évben közösen csináljuk, szóval srácok, most sem fogtok kibújni alóla! - mutatott Lola fenyegetően a fiúk felé. Fájdalmasan felnyögtek, mert már két éve zsinórban leakarják passzolni ezt a szokást.
- Oké, akkor este gyertek majd ide négyre, mert akkor kezditek. Mindent megcsinálunk, már csak formázni kell majd. - mosolygott vagy Réka, vagy Ani.
- Nee! - kiáltott az összes fiú, de mi csak helyeslően bólogattunk. Nem fogják megúszni.
Ezek után Lolával és Danival letelepedtünk a kanapéra beszélgetni. A térdeimet felhúztam és karjaimmal átöleltem őket.
- És a fát mikor díszítjük? - tért ki arra a kérdésre Lola, ami régóta foglalkoztatja.
- Holnap este, jó? Ma már alig várom, hogy elaludjak.. - ásított egyet Dani mellettem, közben közelebb húzódott hozzám. Felpattantam, és elvettem egy takarót, majd visszaültem régi helyemre, és betakartam magunkat vele. Dani közelebb húzódott hozzám, kezeit a derekamra vezette, míg a másikat a combomon pihentette. Lola semmit sem látott ezekből a mozdulatokból.
Kicsit elkalandozhattam, mert Lola integető kezeit láttam magam előtt, és éreztem, hogy valami, vagy valaki nyomja a vállam.
- Hahó, föld hívja Brigit! - vigyorgott Lola. Oldalra kaptam a fejem, és láttam, hogy Dani fekszik a vállamon, lehunyva szemeit, és békésen aludva. - Megyek elteszem magam holnapra, szia! - kuncogott.
- Várj! Hogy vigyem be Danit? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Keltsd fel egy csókkal - vigyorgott, majd ott hagyott. Igen, Lola mindig segít, ha kell...
Óvatosan megkocogtattam, de semmi válasz.
- Dani - keltegettem. - Hahó, gyere be aludni - megkocogtattam a vállát. Kicsit mocorgott tovább, majd megszólalt.
- Csak ha te is jössz - muszáj voltam elmosolyodni.


6 megjegyzés:

  1. Szia, most volt időm csak elolvasni, de fantasztikus! Nagyon tetszik. :))
    <3 I love it! <3
    Ui.: Mikor jön a következő rész?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm. :)
      Keddre várható, de az is lehet, hogy csak huszonnegyedikén. :)

      Törlés
  2. Sziaa :)
    Majd neki mentem a falnak mikor megláttam, hogy új rész van :D jó értelemben.

    Nagyon jóó lett :) mikor lesz kövi rész ? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Remélem, azért nem ütötted meg semmidet! :D
      Köszönöm szépen, már el is kezdtem írni, a napokban várható. :)

      Törlés