Karácsony napjáig még 1 nap, 20 óra van hátra

Sziasztok! :) Igen, ebben az időszakban ilyen sűrűn érkeznek ezek a részek, mert maximum január végére beszeretném fejezni. Még körülbelül hétszer fogok nektek így írni, aztán vége. és igazi mázlista vagyok, amiért ennyien támogattok, és szeretitek a blogot. Napról napra egyre több ember néz be, valamint a blog statisztikája is egyre magasabb, és pár újabb feliratozót is köszönthetünk magunk közt. 


Este, miután Dani hajlandó volt felkelni, egyből elszaladtam fürdeni. Ő csak bedőlt az ágyba, és az érkezésemig meg sem moccant. Gyorsan letusoltam, fogat mostam, felvettem a pizsamám, és a neszeszeremmel együtt indultam be a szobába. Dani a saját helyén feküdt, befordulva a fal felé. Kócos tincsei a szemébe lógtak, arca fáradtságot tükrözött. akaratlanul is elmosolyodtam látva kisfiús kinézetét, majd lefekeküdtem a helyemre. Az ágy besüppedt alattam egy kicsit, és nyikorgott egyet, mire Dani felkapta a fejét. Szemei álmosan csillogtak, és ásítva nézett rám.
- Már reggel van? - kérdezte, mire felnevettem.
- Nem. Este, fél tizenegy. Nem mész el fürdeni? - kezével beletúrt a hajába, ami miatt egy tincse felállt. Kezeim ösztönösen siklottak oda, és igazították be a helyére a kusza tincset. Dani zavartan elmosolyodott, majd feltápászkodott, és besétált a fürdőbe.
- De, megyek. Addig el ne aludj!
- Nem fogok - ígértem meg.
Amint kiment felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől. Végre egyedül maradhattam, és elgondolkozhattam az érzéseimen.
Az egész akkor kezdődött, amikor utazásunk elején a fiúk célozgattak rá. Kezdve Ákossal és Dáviddal, aztán őket követte Lola tegnap. Mostanában mintha Dani is egy kicsit többet érdeklődne irántam, de lehet, hogy csak azért , mert most szakított a barátnőjével, és figyelemre van szüksége.
Bár visszagondolva az alatt az idő alatt is ugyanezt csináltuk, és talán ezért utált mindig is az volt barátnő.
De nálunk tökre természetes, hiszen szinte együtt nőttünk fel. Kiskorunkban együtt játszottunk a homokozóban, együtt pancsoltunk nyáron a medencében, aztán később együtt írtunk leckét, együtt tanultunk. Anyáék mindig így csinálták, hogy közösen menjünk nyaralni is, szóval ez is pipa. Egy gimibe kerültünk, aztán valószínű, hogy egy egyetemre fogunk menni, egy helyen dolgozni, egymás gyerekeinek a keresztszülei leszünk, egy utcában fogunk lakni, és egy jó szoros barátság alakul majd ki közöttünk, ami talán a mostaninál is erősebb.
Valószínűleg így lesz, de közben megmaradunk a régieknek.
De mi lenne, ha más jövőnk lenne? Mondjuk, hogy a gimi végén összejövünk, egy egyetemre megyünk, egy munkánk lesz, aztán összeházasodunk, gyerekeink lesznek, és a tornácon ülve, nyolcvan éves korunkban is boldogok leszünk.
A gondolat mosolyt csalt az arcomra, és a gondolatmenetemet Dani érkezése zavarta meg. Mivel a házban meleg volt, és Dani amúgy is mindig így alszik , egy szál melegítőben jött ki, és feküdt bele az ágyba.
- Mindjárt meghalok - motyogta, és az arcát beletemette a párnába.
- De te legalább aludtál a kocsiban - mosolyogtam rá, mire nyűgösen felemelte a fejét, és rám nézett.
- Ja, vagy tíz percet - morogta. Nevetve lekapcsoltam az éjjeli lámpát, magunkra húztam a takarót, és Dani felé fordultam. Ő is elhelyezkedett felém fordulva, és lehunyta a szemeit. Kicsit tovább néztem tökéletes vonásait, mint kellett volna, mert felhúzta a szemöldökét.
- Mi az? - kérdezte utalva arra, hogy egy ideje bámulom. Elpirultam, de szerencsére a sötét miatt nem látta.
- Se..Semmi - motyogtam, és átfordultam a másik oldalamra. Vagyis, fordultam volna, mert Dani visszarántott, és a mellkasára húzott. Minden mindegy alapon fejemet ott pihentettem, miközben ő az egyik barna tincsemet vette a ujjai közé, és szokásosan elkezdte csavargatni.
Pár percig még némán feküdtünk ott, majd csak monoton lélegzetvételét hallottam, és szuszogását.
Nagyot sóhajtottam, és én is lehunytam a szemem. Aludni viszont nem tudtam. Egyre csak azok a képek jártak az eszemben, hogy mi is lenne akkor, ha ő és én...
Nem tudtam befejezni magamban a mondatot, mert az ég mennydörgött egy hatalmasat. Összerezzentem, mert köztudott, hogy ha valamit kifejezetten utálok, az a vihar.
Pár percig nem történt semmi, már majdnem elaludtam, mikor egy - az előzőnél sokkal hatalmasabb - mennydörgés hangzott fel. Erre már Dani is felfigyelt, én pedig felültem.
A következőnél is megremegtem, és még jobban magamra húztam a takarót. Dani érezhette a feszültséget rajtam, mert magához húzott, és a fejemet a vállára hajtottam. Nyugtatóan simogatta a hajamat.
- Mennyi az idő? - kérdeztem remegve.
- Fél három - suttogta lecsukott szemekkel.
- Mikor áll el a vihar? - igen, a bugyuta kérdéseim csak azért voltak, hogy ne aludjon vissza.
- Nem tudom - sóhajtotta.
Felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézzek, ami sajnos csukva volt. Kicsit mocorogtam, amitől újra felpattant a szeme, és álmosan emelte rám tekintetét.
- Brigi, miért nem alszol? - kérdezte.
- Tudod, hogy félek a viharban - feleltem lesütött szemekkel. Felült, engem is felrántva magával. Csak a gyors mozdulat miatt ráestem, így szinte egymáson feküdtünk. Dani felnevetett, majd egy kicsit még feljebb húzott.
- Akkor gondolj másra - mosolygott magabiztosan.
- És mire? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Mondjuk erre - mondta, és ajkaival egyre közelített az enyémekhez. Hirtelen nem is tudtam, mit csináljak, ezért néztem ott, mint egy hülye. Arca egyre közelebb került az enyémekhez, leheletét éreztem a számon. Már csak pár centi választott el minket, mikor hatalmas csörömpölésre lettünk figyelmesek. Dani elhúzódott tőlem, én leszálltam róla, és egyszerre kezdtünk el futni, hogy megnézzük, mi történt.
A konyhából jött a zaj, ahol éppen Lola és Ákos szedtek össze egy tányért a földről.
- Ember, mi a fenét csináltok hajnali négykor a konyhában? - húzta fel a szemöldökét Dani, mire Lola halkan felkuncogott.
- Izé.. Öhm.. Nem tudtam aludni, kijöttem inni valamit, és Ákos már itt volt - válaszolt Lola dadogva, és feltűnően elvörösödött.
- Ahha. - vigyorgott sokat sejtően Dani. Próbáltam telepatikus úton beszélgetni Lolával, de sajnos sikertelen volt a próbálkozásom.
- És ti mit csináltatok az éjszaka közepén, hogy tökéletesen egyszerre jöttetek ki? - vigyorgott ránk Ákos.
- Szerinted tudunk aludni a viharban? Meg amúgy is, egy tányér eltörésére csak felfigyel az ember - motyogta Dani.
- Aha, szóval ezért rákvörös Brigi feje - erre a mondatra Lola hangosan felröhögött, én meg lesütöttem a szemem.
- Jó, mi lenne, ha erről nem beszélnénk többet? - kérdezte Dani kicsit zavartan.
- Benne vagyunk - mondtuk egyszerre a srácokkal.
Loláék összeszedték a törött tányér darabokat, mi pedig visszavonultunk a szobába.
Az ágyban feküdtünk, de én még mindig csak a 'majdnem csók'-ra tudtam gondolni.
- Brigi - suttogta Dani, és látszólag ő sem tudott aludni. - Ami az előbb történt.. - kezdett bele, de közbe vágtam, mert tudtam, hogy mi lesz a vége.
- Tudom, tudom, nagy hiba volt, felejtsük el - legyintettem, mert ha a fiúk így kezdenek valamit, annak ez a vége. Persze nem így gondoltam, és nagyon kellett ügyelnem, hogy el ne bőgjem magam közben. Dani sóhajtott mellettem, de nem érdekelt, én elfordultam tőle.
- Nem ezt akartam mondani, de ha így gondolod, legyen - motyogta, én pedig legszívesebben ordítottam volna. Mi az, hogy hogyha így akarom?! Kimondta, hogy így akarom?!
- Nem garantálom, hogy elfogom felejteni, de legyen - felálltam, és kisétáltam a szobából. Egyenesen Lolát kerestem. Ennek az éjszakának már úgyis mindegy, szóval minden mindegy alapon nyitottam be barátnőm szobájába. Az ágyon ült, és a telefonját nyomkodta. Amint meglátott, félre dobta, és aggódva felállt.
- Mi történt? - sétált oda hozzám, és húzott le az ágyára. Hátam az ágytámlának döntöttem, és sóhajtva néztem rá.
- Csak Dani - igen, nem volt neki ismeretlen a szitu, mert mikor Kittivel járt, folyamatosan mentem barátnőmhöz ezzel a problémával. Értetlenül néztem rá, mikor felállt, és kisétált a szobából.
- Egy perc - mutatta fel az úját, jelezve, hogy csak ennyi időre akar távol tartózkodni. Türelmesen vártam, és mikor két nutellával tért vissza, rámosolyodtam. - Az előbb kicsit keresgéltem, és akkor találtam meg - vigyorgott, majd átnyújtott egy kis kanalat, és az egyik nutellát. Azonnal kibontottam, és bekaptam egy kanállal. - Mesélj.
Belekezdtem, és elmeséltem neki mindent. Néhány helyen elmosolyodott, majd elkomorodott. Mikor befejeztem, sóhajtva nézett rám.
- Brigi - kezdett bele, én pedig valami nagy hegyibeszédre számítottam. Hát, várhattam. - te nem vagy komplett - reagálta le az egész helyzetet.
- Tessék? - néztem rá csodálkozva.
- Figyelj, lehet, hogy most valami szerelmi vallomás következett volna, de te, aki nem tudod tartani a szádat, most lemaradtál róla - fejezte be az észjárását.
- Igazán sokat segítettél - fújtam ki a levegőt szaggatottan.
- Jó, bocs. Mit csináljunk most? - evett ő is egy kiskanállal finomságból.
- Ha tudnám, nem itt lennék - motyogtam.
- Szóval, nem tudjuk, mit akart mondani. Várj, Ákos írt - kapta elő a telefonját, majd miután elolvasta, felröhögött. - Dani ott van nála, és ők is ugyanerről beszélnek - nevetett tovább.
- Mutasd! - vettem el tőle a telefont, majd elolvastam az üzenetet:

                              "Segítség! Dani átjött az éjszaka közepén, hogy Brigiről beszéljünk..."

- Látod? Most tiszta gáz, mert lehet, éppen  elakarta mondani, hogy szeret - sóhajtott. Még mindig az üzin mosolyogtam, és mintha meg sem hallottam, volna Lolát.
- Persze, ennek kb. egy a millióhoz az esélye - fogtam meg a fejem.
- Nem igaz. Ákos mondta, hogy.. - de mielőtt befejezhette volna, gyorsan a szája elé kapta a kezét, mert nem szabadott volna elmondania.
- Mit mondott? - sürgettem, mert kíváncsi voltam.
- Nem szabad elmondanom. Megígértem Daninak - harapdálta a száját.
- Szuper - dőltem hátra az ágyban.

Karácsony napjáig még 2 nap, 6 óra van hátra

Drága, Olvasók! Mint látjátok, eléggé nagyot ugrottunk az időben, pontosan négy órát, de sebaj, ilyen is kell! 
Remélem, ti is nagy karácsonyi hangulatban égtek, csak úgy, mint Én. Jó olvasást!

Az út további részében leginkább csak ücsörögtünk, és hallgattuk a rádiókban leadott karácsonyi slágereket. A csatorna nem viccelt, egész álló nap hallgattuk a fülsiketítő zenéket, amiket minden évben lejátszanak, és az ember az ünnepek végére annyira megunja, hogy soha többé nem akarja hallani. Néhány új zenét is szereztek az előadók, de inkább maradtak a jó régi számok. Idesorolnám a Last Christmast, az All I Want For Christmas Is Yout, és még néhány a divatból ki nem menő zeneszámot.
Dávid a telefonjával játszott, Lola és Ákos bealudtak, Kristóf szokásosan vezetett, és közben dühöngött. Mi Danival beszélgettünk egy kicsit, amíg őt is elnyomta az álom.
Az kocsi ablakán  kibámulva az autópálya mellett elsuhanó fákat láttam. Már besötétedett, így egyre kevesebb autó száguldott a reptér fel vagy éppen a rokonokhoz.
- Ki van még fent? - kérdezte Kristóf elég halkan, hogy ne keltse fel az alvó embereket.
- Én - válaszoltam halkan, ügyelve arra, hogy Dani se ébredjen fel. Álmában motyogott valamit, amiből csak ennyit szűrtem ki: Nem akarom ezt... Fáj...
- Jó hír: tíz perc, és ott vagyunk. - mosolygott rám a visszapillantó tükörből.
- Nem is hiszem el - motyogtam halkan. Dani miközben aludt, kezével átölelte a derekam, és magához húzott. Volt egy olyan érzésem, hogy már nem is alszik, de ez gyorsan szertefoszlott. A vállára hajtottam a fejem, szemeim lehunytam, és elterveztem, hogy milyen lesz, amikor végre odaérünk. Kényelmesen elhelyezkedek az ágyban, és alszok.
Kristóf lehajtott az autópályáról, így véget ért a kanyargós hegyi útvonal. Pár kanyar után a motor végre leállt, és fellélegeztem. Megkocogtattam Dani vállát, mire kinyitotta a szemeit. Arcát a hajamba fúrta, és felsóhajtott. Lola lassan ébredezett, és furán nézett körbe, íriszeit dörzsölve.
- Pisi szünet? - ásított egyet. Dani és Kristóf óriási röhögésben törtek ki, amitől Dávid és Ákos is felébredtek.
Mikor végre elhagytuk a buszt, kinyújtottam elzsibbadt végtagjaimat, és leszedtem a csomagjaimat a csomagtartóból. Kicsit bajlódtam a kiemeléssel, de szerencsére Dani odajött, és fél kézzel kiszabadította.
Már a kertből láttuk, hogy nagy a ház, és gyönyörű. Fából készült, az előkertben égősorok köszöntek vissza ránk.
A kapuban Dani elővette a kulcsot, és beengedett minket. Sajnos itt sem esett még hó, ezért nem jött át annyira a díszítés, mint azt Kata néni szerette volna. Dani elmondta, hogy az anyukája múlt héten feljött, hogy kidíszítse nekünk a házat.
A nagy faajtóhoz érve Dani újabb kulcsokat vett ki a zsebéből, és némi erőlködés után kitárta elénk.
- Úristen, Dani, csodaszép lett - suttogtam teljes extázisban.
- Hát, köszi, majd megírom Anyunak - mosolygott.
Az előszobában Lolával ledobtuk a kabátunkat, csizmánkat, és a bőröndünket otthagyva rohantunk, hogy megnézzük a nappalit.
Mikor beértünk, egy hatalmas kandalló tűnt fel a szemünk előtt, a szoba egyik sarkában, ami zöld fenyőágakkal volt díszítve, rajta piros gömbdíszekkel. Az egész szoba girlandokkal volt dekorálva, és a szoba közepén hatalmas nagy karácsonyfa terült el, mellette dobozokban különböző színű díszek, hogy kedvünk szerint válogassunk.
- Úristen, de gyönyörű! - suttogta mellettem Lola, mire egyetértően bólogattam.
- A csajok hogy fel tudnak lelkesedni egy kreáláson - motyogta Kristóf értetlenül, mire a másik három fiú hatalmas nevetésben tört ki, mi pedig csúnyán néztünk Kristófra.
- Jaj, ti ezt nem értitek! A karácsonynak meg van egy csodás hangulata, ami... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert a fiúk, ha lehet még hangosabban nevettek.
- Jól van, nézzük a szobákat, és egy kis házirend! - mondta Dani, és elővett a zsebéből további öt kulcsot.
- Ööö, Dani.. Hatan vagyunk, és öt szoba van - nézett rá értetlenül Ákos, mire Dani megvakarta a fejét.
- Hát, igen. Öt szoba van, és úgy számoltam, hogy Lolát meg Dávidot berakjuk egybe, de ugye ez már nem aktuális.. - sütötte le a szemét, és a szobában kitört az ordibálás. Lola fel volt háborodva, hogy ezt mégis hogy gondolta, Kristóf és Ákos kikérték magukkal, ők nem fognak osztozni senkivel, Dávid pedig azt mondta, ő nyugalomra vágyik, messze Lolától.
- Oké, akkor mindenki kussoljon be! - ordította el magát a barna hajú fiú. - Most nézzük, akkor kezdjük Lolával. Mit szeretnél? - sóhajtotta.
- Magányra van szükségem - motyogta a lány könnyes szemekkel. Dani csak sóhajtott egyet, és a kezébe nyomott egy kulcsot.
- Dávid? - nézett a fiúra.
- Dettó - Dani neki is adott egy kulcsot, és elment, megkeresni, melyik is az ő szobája.
- Én is külön szobát akarok! - ordította egyszerre Ákos és Kristóf. Felsóhajtottam, látva, hogy nekem kellesz majd osztoznom valakivel, vagy választhatom a kanapét. Dani nekik is adott egy-egy kulcsot, majd ők is eltűntek.
- Hát, úgy tűnik, mi maradtunk. Legközelebb nem állunk meg sehol, és nem lesz semmi ilyen.. - motyogta a tarkóját dörzsölve.
- Dani, én elalszom a kanapén, nem kell emiatt rosszul érezned magad - mondtam nagyon, nagyon halkan.
- Ne hülyéskedj már, gyere - fogta meg a karom, és kezdett el kifele húzni. Egy ajtó előtt megállt, majd kinyitotta. - Legalább pont nekünk jutott a franciágyas szoba, és nem  kell nyomorognunk - próbált valami jót is keresni ebben a helyzetben.
A szobában egy hatalmas szekrénysor, egy franciaágy, egy kisebb kanapé, egy tévé és egy kis dohányzóasztal volt. A falak narancssárgán díszelegtek, és az egész szobának egy kellemes beütése volt, megtartva a meleg színek harmóniáját.
- De tényleg, nem kell emiatt rosszul érezned magad, nekem tökéletes bárhol - sütöttem le a szemem.
- Engem nem zavar. Téged igen? - kérdezte halkabban, mintha előre félne a választól.
- Akkor jó, mert engem se - mosolyodtam el, majd ő követte a példám.
Gyorsan kiszaladtam a cuccomért, majd bevittem a szobába.
- Szóval, minden szobához jár egy fürdő, amit itt találsz - mutatott egy ajtóra. - Rendezkedj be nyugodtan, addig elmondom a többieknek a házirendet - azzal kisétált, és én ott maradtam.
A ruháimat a szekrény egyik polcára pakoltam, különösen ügyelve arra, hogy a személyesebb dolgaimat jól eldugjam, ugyanis nem örülnék, ha Dani meglátná a fehérneműimet.
A fürdőszobába vittem minden szükséges dolgomat, amik elengedhetetlenek.
Pár perc múlva halk kopogást hallottam, majd megláttam Lola szőke tincseit az ajtóban. Vigyorogva sétált oda hozzám, majd leült mellém az ágyra.
- Sokáig gondolkoztam, jöjjek-e, nehogy megzavarjak valamit - kuncogott.
- Miért tesz mindenki apró megjegyzéseket rám, és Danira? - háborodtam fel teljesen. - Csak barátok vagyunk. - sütöttem le a szemem.
- Brigi, te is tudod, hogy a barátok nem így viselkednek. Vedd már észre, amit már észre kellett volna venned! - dorgált le. - Te sem barátként tekintesz rá egy ideje!
Talán ez volt az a megjegyzés, ami rávilágosított valamire. Oké, bevallom, lehet, hogy fantáziáltam már, milyen is lenne Danival együtt lenni, de tudom, hogy Ő csak barátként tekintett rám mindig. Mintha a kishúga lennék, azért vigyáz így rám, azért ölel meg. De nem érez többet, és soha nem is fog.
- Lehet, hogy igazad van, de akkor sem fog változni semmi - néztem rá elkeseredetten.
- Honnan tudod? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Bocsi, ha megzavartam valami csajos dolgot, de gyertek már egy kicsit - jött be a szobába Dani.
Némán követtük, aztán ahogy a nappaliba értünk, kicsit meglepődtünk. Nem csak Dávid, Kristóf és Dávid állt ott, hanem még három lány. - Csajok, bemutatom nektek Encit - mutatott egy fekete hajú lányra. -, Rékát és Anit - két szőke hajú ikerlány, nagy barna szemekkel. - Ők segítenek nektek bármiben, plusz ők fognak főzni majd, mézeskalácsot sütni.. - sorolta fel Dani a dolgokat, amiket a lányok majd megcsinálnak nekünk, de mi Lolával közbe vágtunk.
- Nem! - kiáltottuk egyszerre.
- Miért nem? - nézett furán a fekete hajú lány.
- A mézeskalácsot nem hagyjuk. Azt minden évben közösen csináljuk, szóval srácok, most sem fogtok kibújni alóla! - mutatott Lola fenyegetően a fiúk felé. Fájdalmasan felnyögtek, mert már két éve zsinórban leakarják passzolni ezt a szokást.
- Oké, akkor este gyertek majd ide négyre, mert akkor kezditek. Mindent megcsinálunk, már csak formázni kell majd. - mosolygott vagy Réka, vagy Ani.
- Nee! - kiáltott az összes fiú, de mi csak helyeslően bólogattunk. Nem fogják megúszni.
Ezek után Lolával és Danival letelepedtünk a kanapéra beszélgetni. A térdeimet felhúztam és karjaimmal átöleltem őket.
- És a fát mikor díszítjük? - tért ki arra a kérdésre Lola, ami régóta foglalkoztatja.
- Holnap este, jó? Ma már alig várom, hogy elaludjak.. - ásított egyet Dani mellettem, közben közelebb húzódott hozzám. Felpattantam, és elvettem egy takarót, majd visszaültem régi helyemre, és betakartam magunkat vele. Dani közelebb húzódott hozzám, kezeit a derekamra vezette, míg a másikat a combomon pihentette. Lola semmit sem látott ezekből a mozdulatokból.
Kicsit elkalandozhattam, mert Lola integető kezeit láttam magam előtt, és éreztem, hogy valami, vagy valaki nyomja a vállam.
- Hahó, föld hívja Brigit! - vigyorgott Lola. Oldalra kaptam a fejem, és láttam, hogy Dani fekszik a vállamon, lehunyva szemeit, és békésen aludva. - Megyek elteszem magam holnapra, szia! - kuncogott.
- Várj! Hogy vigyem be Danit? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Keltsd fel egy csókkal - vigyorgott, majd ott hagyott. Igen, Lola mindig segít, ha kell...
Óvatosan megkocogtattam, de semmi válasz.
- Dani - keltegettem. - Hahó, gyere be aludni - megkocogtattam a vállát. Kicsit mocorgott tovább, majd megszólalt.
- Csak ha te is jössz - muszáj voltam elmosolyodni.

Karácsony napjáig még 2 nap, 12 óra van hátra

Sziasztok! Gondolom látjátok, hogy a blog új külsőt kapott, amit még egyszer szeretnék megköszönni Szofi S.-nek, mert nagyon csodálatos lett. Az előző is gyönyörű volt, de ráfért a blogra az új külső. :) És ugye bal lent megtalálhattok egy kis szavazást, aminek már az állása most kimutatja, melyik párosnak örülnétek a legjobban.. :) Sajnálom, hogy nem tettem bele a Lola+Ákos párost, gondolom, arra is jött volna pár szavazat... 


- Ööö... Ti miért álltok itt? - kérdeztem totál megsemmisülve.
- Kristóf hívott, pár perc és itt vannak. - mondta csöndben Dani.
- Dávid, hogy lehetsz ekkora szemétláda?! - akadt ki teljesen Lola, és szemei mérgesen nézték Dávidot magyarázatot várva.
- Hát, az úgy volt... - kezdett bele Dávid, de nem tudta befejezni. Lola egy tökéletesen ívelt mozdulattal találta el Dávid arcát, akin nagyot csattant a barátnőm által kiosztott pofon. Kedvem lett volna felröhögni, de a helyzet nem engedte. A fiú az arcát dörzsölgetve fordult vissza hozzám, és idegesen indult el.
- Ez a te hibád, Brigi! Ha nem mondanál el mindent Daninak, nem lenne ez! - ordított rám idegesen. Dühösen nézett rám, én meg totál lesokkoltam az egész miatt. Miért lenne az én hibám, hogy minden útszéli cafkával összeáll? Csak néztem rá, miközben Lola arról magyarázott, hogy Dávid mekkora gyökér, és mennyire utálja.
- Már bocs, de miért Brigit okolod? - kelt egyből a védelmemre Dani.
- Jaj, megszólalt már! Te csak ne védd őt! Elegem van, hogy neked még a barátságunknál is fontosabb ő. - mutatott rám nem túl kedvesen.
- Mi közöd van ehhez? - ordított most már Dani is.
- Mi történt itt? - lépett ki a kezében egy forrócsokival Ákos. Lola ránézett kisírt szemekkel, én összezavarodva, a két fiú pedig mit sem törődve vele vitázott tovább.
- Dávid... Dávid megcsalt. - suttogta Lola maga elé meredve. Ákos meglepetésében elejtette a kezében tartott meleg italt. Odasétált Lolához, és magához húzva átölelte. A lány elkezdett sírni a karjaiban, mire Dávid elég szerencsétlen képet vágott. Dani továbbmondta neki a magáét, de a fiú csak a meghitt jelenetet nézte. A barna hajú, kék szemű lány nem bírta abbahagyni, Ákos pedig a haját simogatva nyugtattatva őt. A barna hajú srác szomorúan, mégis boldogon ölelte karjaiban Lolát.
Dávid megindult az ölelkezők felé, de Dani visszahúzta.
- Mégis mi a fenét csinálsz? - kérdezte halkabban, és barátságosabban. - Tönkretetted, hagyd. - veregette meg a vállát, és inkább odasétált hozzám. A kabátomnál fogva magához rántott, és átölelt.
- Minden oké? - kérdezte újra, az elmúlt napokban nem tudom hanyadszorra. Csak bólintottam, jelezve, hogy jól vagyok. - Már csak pár óra, és ott leszünk. - mosolygott rám kedvesen.
- Alig várom. - dünnyögtem fáradtan.
Azért ebben az elmúlt négy órában rengeteg minden történt.
A kocsi végre megjött, amit a srácok nagy ujjongással fogadtak. A nagy autó leparkolt, Kristóf kipattant, majd odasétált hozzánk. Egyszer majdnem megcsúszott, de épségben ért oda, és kicsit furán bámult minket. Rajtam és Danin átsiklott a tekintete, de leesett állal bámulta Lolát és Ákost, majd Dávidot. Az előzőek érkezésére elengedték egymást, így véget vetettek a nagyon-nagyon hosszú baráti ölelésnek, az utóbbi pedig a cipője orrát tanulmányozta.
- Mi történt abban a félórában, amíg nem voltam itt? - kérdezte inkább Danitól.
- Hosszú. - Kristóf bólintott, majd elsietett tankolni. Mi csak ácsorogtunk a hidegben, de egyikünk sem szólalt meg. Dani előhúzta a telefonját, majd megnézte a kijelzőjét. Csupán félszemmel láttam, hogy három nem fogadott hívás, és öt üzenet érkezett, de hogy kitől, azt nem figyeltem. Csupán egy "K" betűt sikerült elcsípnem a feladójuktól, mert Dani máris eltette a telefont. De ebből az egy betűből már sejtettem, hogy ki lesz az. Kitti. A volt barátnője, aki egy évvel idősebb nálunk. Csúnya szakítás volt, az biztos. Dani nagyon nehezen heverte ki, és éppen ezért szerveztük be ezt az egészet. Egy év járás után derült ki, hogy a csaj durván fél évig csalta Danit egy évfolyamtársunkkal. Nem mondta, de láttuk, hogy nehezen viseli.
Szemében most is a harag és a szomorúság látszott, bár próbált mosolyogni. Lábujjhegyre álltam - majdnem egy fejjel magasabb nálam. - és adtam egy biztató puszit az arcára. Rám mosolygott, és ez már tényleg őszinte mosoly volt. Még pár percet ácsorogtunk, mire Kristóf kiért, de végül elindulhattunk. Megrohamoztuk a kisbuszt és elfoglaltuk a helyünket. Csak hát, ugye Lola nem akart Dávid mellé ülni.
- Én biztos, hogy nem ülök mellé. - jelentette ki, mielőtt beszállt.
- Lola, ne csináld már ezt. - sütötte le a szemét Dávid.
- Mit? Azt hitted, visszaugrok a karjaidba ezek után? - húzta fel a szemöldökét.
- Oké, akkor előre ülök. - adta be a derekát sóhajtva, majd helyet cserélt Ákossal. Mi Danival hátrakuporodtunk a helyünkre, és csendben hallgattuk a jelenetet. A vállára hajtottam a fejem, ő pedig megpuszilta a hajam. A telefonját nézte, és eltöprenghetett, hogy felvegye, vagy ne. Végül lezárta a képernyőt, és szorongatta a telefont.
- Dani. - suttogtam, hogy csak ő hallja. - Hagyd. Nem érdemli meg. - mondtam teljesen őszintén. Sóhajtott egyet, és rám emelte barna szemeit.
- Tudom. Csak fáj. Ennyi az egész. - lehajtotta a fejét, a kezeimet kezdte tanulmányozni. Az érintéseitől megborzongtam, és felsóhajtottam. Mosolyogva nézett fel rám, majd abbahagyta az előző tevékenységét, és a hajam birizgálásával folytatta. Barna tincseimet ujjai közé vette, és megcsavarta párszor. Majd mikor ezt is megunta, visszaült a helyére. A vállára hajtottam a fejem, és lehunytam a szemeim.

                                                ****************************

Hangos ordibálásra lettem figyelmes, ami egyenesen mellőlem jött.
- De nem érted meg? Vége! Oké! Jó! Nem érdekel, legyél boldog vele! És Brigit ne bántsd, ő nem tehet róla, hogy te egy nagy.. - nem fejezte be a mondatot, mert a vonal végéről is eléggé hangos mondatok hangzottak el. Nem sokat hallottam, csak elcsíptem pár szót: Ribanc, Brigi nem jobb, ugyanilyen, te meg egy nagy, örülök. Összesen ennyi. - Jó, én most leteszem, mert ezt nem hallgatom tovább. - jelentette be Dani, és levágta a telefont. Idegesen masszírozni kezdte a halántékát, és sóhajtott egyet. A buszban kínos csend uralkodott, senki sem bírt megszólalni. Kristóf, hogy oldja a csendet, benyomta a rádiót. Éppen valami idegesítő karácsonyi zene szólt, aminek hallatán mindenki felsóhajtott, ugyanis egész decemberben ezt hallgattuk.
- Brigi - nézett rám Dani. - Amiket Kitti mondott... - kezdett bele.
- Nem számít. Magamtól is tudom. - motyogtam. Kittivel sosem voltunk jóban, abban az időszakban kerültem a legtávolabb Danitól. A barátságunk megszakadt, és féltem, hogy már soha többé nem leszünk jóban. De mikor mindennek vége lett, Dani felkeresett, és bocsánatot kért. Azóta talán még közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha.
- De nincs igaza. - suttogta a hajamba.
Ezután csendben mentünk tovább. Megálltunk egy gyors mosdószünetre, mert Lola már nyafogott. Én már végeztem, így egyedül ácsorogtam a WC-k bejárata előtt. Rövidesen nyílt az ajtó, és Dávid lépett ki. Kicsit kínosan éreztem magam, de végül is ő bántott meg engem, neki kell bocsánatot kérnie!
- Sajnálom. - mondta csendesen mellettem Dávid. Meglepetten fordultam felé.
- Mit is mondtál? Megismételnéd? - kérdeztem vigyorogva.
- Azt, hogy sajnálom. - válaszolt a kérdésemre csendesen.
- Oké, bocsánatkérés elfogadva, de csak most! - emeltem fel fenyegetően az ujjaim. A következő pillanatban Dani is kijött, és megállt mellettem. Átölelte a csípőmet, és magához húzott. Dávid elvigyorodott.
- Mi olyan vicces, D.? - kérdezte Dani felhúzott szemöldökkel.
- Csak olyan aranyosak vagytok együtt. - mosolygott még szélesebben.
A többiek is kijöttek, de én Dávid szavain töprengtem. Lehet, hogy igaza van. De ebből úgy sem lesz semmi, mert én nem érzek semmit iránta. Vagy talán mégis?

Karácsony napjáig még 2 nap 14 óra van hátra

Sziasztok! Megérkeztem a következő bejegyzéssel! Köszönöm szépen a feliratkozókat, az oldalmegjelenítéseket! Hamarosan egy-két napra a blog design alakításon megy majd át, szóval ne lepődjetek meg, ha nem tudjátok elérni. Jó olvasást!





- A rohadt életbe, Kristóf! - mondta tízpercen belül vagy ötödjére Dani, miközben jobban összehúzta magán a kabátot. - Csak az lett volna a dolgod, hogy tankolsz indulás előtt!

- Jól van na! Nem tehetek róla. - szabadkozott Kristóf automatikusan.
- Én megölöm. - suttogta mellettem Ákos is. Mindenki teljesen átfagyott, folyt az orrunk ezerrel, és dühösek voltunk. Lola és Dávid együtt szenvedtek, az előbbi azért panaszkodott, mert lemerült a telefonja,  az utóbbi azért, mert lelapult a haja.
- Istenem, nem érzem semmim. - suttogtam lecsukott szemekkel. Dani odasétált mellém, és felajánlotta nekem a sálát, amit természetesen azonnal elfogadtam. - Köszönöm.
- Na jól van, srácok, nem poshadhatunk itt örökre. - szólalt fel Dani, mire egyetértettünk. - Telefonokat elő, nézzük meg, mikor van a legközelebbi város, falu, vagy akármi. - a kijelentésére mindannyian előkaptuk. Egyszerre kiáltottunk fel mindannyian. Alig egy kilométerre volt egy autóspihenő, ami mellett egy benzinkút állt.
- És hogy a rákba fogjuk elvonszolni oda a verdát? - nézett fel Dávid egyre idegesebben.
- Hát, öö.. Mi lenne, ha itt hagynánk, és visszajönnénk érte? Nincs kedvem mínusz tíz fokban egy kocsit tolni a jéghideg járta mellett. - szólaltam fel először.
- Briginek igaza van. Indulás. - Kristóf lezárta az autót, majd lassan elindultunk. Sorokba verődtünk, így indultunk neki. Elől Kristóf és Ákos, akik folyamatosan egymásnak magyaráztak, utánuk Lola és Dávid, akik egymás kezét fogva sétáltak, és látszólag boldogok voltak. Majd én és Dani. Mi csak szépen csendben mentünk, miközben mindketten a zöld tájat bámultuk. Idén még nem is esett a hó. Tavaly már November végén elkezdett szállingózni, idén azonban még csak ónos eső sem volt. A meteorulógusok szerint fehér karácsonyunk lesz, de persze ezzel csak hitegetni akarnak minket. Mindenki tudja, hogy ez lehetetlen.
- Idén sem lesz fehér karácsony. - mondtam Daninak halkan. Rám nézett, és elmosolyodott azzal a mosolyával, amit csak nekem szokott megmutatni.
- Dehogynem. - karolta át a vállam, és húzott magához.
- Mikor érünk már oda? - kérdezte pár perc múlva Lola nyafogva.
- Nem tudom. - vonta meg a vállát tanácstalanul Dávid.
- Ott vagyunk már? - kérdezte Lola.
- Nem. - válaszolt Kristóf még nyugodtan.
- Ott vagyunk már? - nézett rá Lola újra. Kristóf sóhajtott egyet, és válaszolt.
- Nem. - mondta egy fokkal idegesebben.
-Ott vagyunk már? - vigyorgott Lola újra Kristófra.
- Nem, és ha még egyszer megkérdezed!- ordított rá most már.
- Hé, nem beszélhetsz vele így! - kelt szerelmes védelmére Dávid. Ákos csak sóhajtott egyet, és lehajtotta a fejét.
- Pofa be, Dávid!
Innentől mindenki csendben folytatta a maradék utat. Azt hittem, összeesek, mikor végre megpillantottuk a benzinkutat. Mindegyikünk szívéről egyszerre esett le a kő, és betájoltuk, hogy nagyjából már csak száz méter, és végre felmelegedhetünk.
- Istenem. - motyogta Dávid, amikor már befordultunk a sarkon, és egyre közelebb voltunk.
- Végre. - sóhajtotta mellettem Dani is. Az arca teljesen kipirosodott, mogyoróbarna szemei fáradtan néztek vissza rám.
Mikor Kristóf kinyitotta az ajtót, és megcsapott minket a meleg, és a kávé illat, észrevettük, hogy még csak tíz óra fele jár az idő. A kúton dolgozó emberek furcsán néztek ránk, de nem is csodálom. Hat tizennyolc éves kölyök már reggel tíz órakor jégcsappá fagyva állnak ott...
- Elnézést, de hol van a legközelebbi autómentő? - állt oda Kristóf. A pultban álló nő elmondta, hogy ide még két óra az út. - És közelebb biztos, hogy nincs? - sajnos nem volt a válasz.
- Enikő, miért nem mondtad, hogy vendégek vannak? - jött ki egy férfi a mellékhelyiségből. - Egyébként mi is tudunk nektek segíteni. - mosolygott ránk a férfi. - Ha valaki velem jön, és megmutatja, akkor egy fél órán belül tovább is mehettek. - közösen egyből Kristófra néztünk, aki önként is vállalkozott. Ők ketten elmentek, mi meg leültünk egy asztalhoz. Ákos és Dani között ültem, mellettük Lola és Dávid. Ők ketten selfiztek párat Dávid telefonjával,és egyből tolták is fel valamelyik közösségire, majd megbeszélték, hogy hány likeot kaptak.
- Kérsz valamit inni? Meghívlak. - kérdezte tőlem mosolyogva Dani.
- Öhm, egy forrócsokit kérek. Köszi. - mosolyogtam vissza. Lola és Dávid váltottak egy nem túl diszkrét csókot, mire Ákos motyogott valami olyasmit, hogy el kell mennie mosdóba. Természetesen ez csak ürügy volt, de ráhagytam. Viszont miután már nem bírtam tovább nézni a nyalakodásukat, én is Ákos után siettem.
A WC-k előtt állt, fejét nekitámasztotta a csempének, és lehunyta a szemét.
- Hé, Ákos, minden oké? - kérdeztem tőle, mire idegesen hátrafordult.
- Nincs. Én miért nem vagyok neki elég jó? - nézett rám kék szemeivel, majd idegesen beletúrt szőke hajába.
- Ákos, ne csináld már ezt! - könyörögtem.
- Te ezt nem érted! Neked ott van Dani. - mondta ki.
- Oké, köztünk nincs Danival se..- kezdtem bele, de belevágott.
- A hülye is látja. - intett le.
- Oké, megértem, hogy dühös vagy, de ne rajtam vezesd le. - könnybe lábadt a szeme, kezeimet összefontam mellkasom előtt.
- Jó, bocs. Ötlet? - emelte rám tekintetét.
- Nem tudom. Lola nem érdeklődik irántad.. Esetleg ha megpróbálnád féltékennyé tenni? - ez volt életem egyik legrosszabb ötlete, az biztos.
- És mégis kivel? - röhögött fel erőltetetten.
- Hmm.. Mondjuk az első csinos lánnyal, aki szembe jön veled. - mosolyogtam rá.
- Oké, akkor gyere, nézzünk szét. - felállt, és maga után húzott.
Visszaültünk a helyünkre, majd Dani is visszatért két forrócsokival.
- Merre voltatok? - kérdezte, miközben átnyújtotta nekem a pohár meleg italt.
- Köszönöm. Csak ápoltam egy kicsit Ákos lelkét, igaz? -fordultam az említett ember felé, aki ekkor már sehol sem volt. Egy osztálybusz állhatott meg a parkolóban, ugyanis egy csapat lány, és fiú lepte el a kutat. Ákos már a lányoknak csapta a szelet, akik viháncolva fogadták.
- Mit mondtál neki? - ráncolta össze a homlokát Dani.
- Csak, hogy tegye féltékennyé Lolát. És el is érte amit akart. - Lola tátott szájjal bámulta, amint Ákos éppen a telefonszámát osztogatja. Szőke haja homlokába lógott, és még mindig csodálkozva fordult vissza.
- Jó ötlet volt. - suttogta Dani a fülembe, amitől hátamon kisebb fajta borzongás futott végig. Egy magas, barna hajú srác jött oda hozzánk, és szavait egyenesen Dávidhoz intézte.
- Sziasztok! Figyelj már, van egy barátom, beszélni akar veled. - mély hangja volt, és magabiztosság sugárzott belőle. Miközben Dávid válaszolt, rám nézett. Kacsintott egyet, mire természetesen elpirultam. Lola felkacagott, Dani pedig megköszörülte a torkát.
- Oké, megyek. - mondta Dávid, majd nyomott még egy puszit Lola arcára, és ott hagyott minket. De az új ismerősünk ott maradt velünk.
- Bence vagyok. - mutatkozott be. - És te? - kérdését egyenesen nekem szegezte.
- Brigi. - motyogtam a forrócsokimat iszogatva.
- Én meg Dani, ő meg Lola, szóval mindenki ismer mindenkit, viszlát. - mondta Dani nem túl udvariasan. Lola felröhögött, én meg értetlenül néztem rá. Szegény Bence inkább visszament oda, ahonnan jött.
- Most ezt muszáj volt? - néztem mérgesen Danira.
- Most mér'? Látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan, ugye, Lola? - nézett a barátnőmre, aki még mindig fuldokolva bólintott-
- De akkor is. - vágtam be a durcit. - Végre valaki érdeklődik irántam, te meg elküldöd.
- Bocsi. - nézett mosolyogva a szemembe. Aztán elnézett a vállam felett, és kiült az arcára a döbbenet. Lola el volt foglalva a telefonjával, neki nem tűnt fel, de én is odanéztem. Ákos egy szőke hajú cicababával csókolózott szenvedélyesen. - Jézus.. - erre a kijelentésre már Lola is odakapta a fejét, és szájtátva nézett oda. Mikor visszafordult egy kis féltékenységet láttam a szemében.
- Oké, én inkább elmegyek mosdóba. - szólaltam meg végül.
Elmentem a WC-be, de amit akkor láttam...
Dávidra rá volt akaszkodva egy lány, és vadul falta az ajkait. Az oké, hogy Ákossal ezt teszik, ő szingli, de Dávidnak barátnője van, méghozzá Lola. Úgy tűnik, ő beleveszett abba, hogy a karjaiban egy barna hajú csinos lányt tartott, úgyhogy muszáj voltam visszarántani.
- Dávid, te mi a jó büdös francot csinálsz? - kerekedett el a szemem. Dávid azonnal arrébb lökte a lányt, aki felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Ő a barátnőd? - kérdezte flegmán. Dávid lesápadt, köpni-nyelni nem tudott.
- Nem. Ő..ő Brigi. - motyogta lesütött szemmel.
- És aztán? Nem folytatjuk. - állt vissza elé.
- Húzz el, Bia, vagy Blanka, vagy akárhogy is hívnak! - förmedt rá szegény lányra. Gyorsan elhúzta a csíkot.
- Mi a franc volt ez? És mikor szándékozod elmondani Lolának? - fakadtam ki teljesen.
- Hát.. soha! Nem kell tudnia! Ő jobbat érdemel! - mondta szerintem saját magának.
- Akkor is szakítanod kell vele! Vagy elmondani, mekkora féreg vagy. Vagy te mondod el, vagy én. - tettem keresztbe a karom.
- Elmondom neki, csak ne te mondd meg! - könyörgött.
- Egy napot kapsz. - azzal otthagytam.
Visszatérve a többiekhez próbáltam őszintén mosolyogni, de mikor Dávid is visszajött, inkább felálltam,. és kimentem a friss levegőre. Pár percet voltam ott, mikor nyílt mögöttem az ajtó, és valaki megkocogtatta a vállam.
- Hé, minden oké? - egyből felismertem Dani hangját, és sóhajtva hátrafordultam.
- Nincs. - hajtottam a fejem a mellkasára. - Dávid megcsalta Lolát, pont a szemem előtt. - mondtam nagy-nagyon halkan.
- Mi? - hallottam egy női hangot is, majd átnézve Dani válla felett megpillantottam Lolát, mögötte pedig Dávidot.

Karácsony napjáig még 2 nap, 16 óra van hátra

Sziasztok! Meg is érkeztem az első kis bejegyzéssel, ami nem lett túl hosszú, de ez csak azért van, mert karácsonyig be szeretném fejezni a blogot, emiatt gyakran lesznek részek, viszont nem olyan hosszúak. összesen két napot fogok nektek leírni körülbelül tíz-tizenöt részben. 
De itt is vagyunk az elsővel, a véleményeteket szívesen fogadom kommentben! :) Jó olvasást!




Oké. Mikor megbeszéltük a barátaimmal, hogy milyen jó lenne elmenni együtt karácsonyozni, akkor bele sem gondoltam, hogy tényleg elengednek minket. Persze szigorú szabályokat kaptunk, amiben felháborítóan kevés és felháborítóan engedékeny szabályok voltak. Szinte csak annyi, hogy nem fogyaszthatunk alkoholt, nem drogozhatunk, a cigarettát is kerüljük messziről, valamint ne vigyünk magunkhoz más embereket, mert állításuk szerint reggelre kirabolnának. De komolyan, ennyi. Először arra gondoltunk, hogy lesz valami hátsó szándékuk, de aztán mikor kibérelték nekünk az autót, fellélegeztünk. Szóval, már nem is volt sok hátra, mint elindulni. Mi Lolával tényleg azt hittük, hogy csak pár meleg ruhát kell majd bepakolnunk, de miután a szüleink elmondták, mire számítsunk majd, azonnal nekikezdtünk még több ruhadarabot belesűríteni a bőröndbe. Végül a kis bőröndbe bekerült öt vastag pulcsi, öt póló, egy garbó, kék kardigán, három farmer, két vastag nadrág, két bakancs, egy vékonyabb csizma. Aztán, miután ebbe már nem lehetett továbbtömni, elővettem egy hatalmas táskát. Ebbe kerültek a fontosabb dolgok, mint például a sampon, hajszárító, tusfürdő, tisztálkodási szerek, sminkcuccok, fülvédő, kesztyű, sapka, gyógyszerek, pénz, innivaló.

Még reggel utoljára megnéztem, megvan-e minden, és miután megbizonyosodtam erről, leindultam. A lépcsőn levágtatva elköszöntem a családtól, majd kiértem. A ház előtt egy nagyon nagy, nyolc személyes autó állt. Kristóf kinyitotta az ajtót, és kiszállt. Elővette a cigarettáját, majd rágyújtott.
- Ugye tudod, hogy csak négy napra megyünk? - kérdezte, majd rám fújta a füstöt. Kezemmel gyorsan legyeztem magam előtt, hogy ne érje a káros levegő a tüdőmet.
- Neked is jó reggelt. - Kissé mogorván nézhettem rá, mert kivette kezeimből a csomagokat, felnyitotta a kocsit, betette, beszállt, és beindította az autót, jelezve, hogy menjek. Még egyszer visszanéztem a házra, majd kifújva a levegőt indultam el. Nem hittem volna, hogy egyszer ezt is megteszem, de bepattantam a kocsiba, és valamilyen szinten örültem is neki, hogy kiszakadok a rendes kerékvágásból. Kristóf beindította a motort, helyezkedtem egy darabig, előremásztam, majd vissza, aztán újra előre.
- Brigi, én megértem, hogy egyik hely sem jó, de ülj már le! - fakadt ki szegény. Igen, megértem, ha az ember izgatott, akkor soha, semmi nem jó neki. Legalábbis az én esetemben.
Végül helyet foglaltam az utolsó sor bal oldali ablakánál. Úgy döntöttem, az egész úton ott fogok ülni, mert ott nyugodtan hallgathatom a zenét, beszélgethetek a srácokkal, és aludhatok is. Igen, az nagyon fontos, mert köztudott, hogy Kristóf minden cikis helyzetet lefotózz, és másnap az ember a közösségin találja magát.
Csak pár utcát kellett mennünk, hogy felvegyük legjobb barátnőmet, Lolát. Róla nem is mondanék semmit, hiszen elég ránézni, máris tudja az ember, hogy átlagos. Nem rendelkezik természetfeletti szépséggel (de azért nem is panaszkodhat!) , okos, és azért ne feledkezzünk meg a jókedvéről sem! Nála többet mosolygó emberrel életében nem találkozott még az ember. Kristóffal meg sem lepődtünk, mikor láttuk, hogy nem egyedül áll az ajtóban. Dáviddal volt, aki már lassan egy éve húzza keresztbe minden programunkat. Félre ne értsétek, ő is ugyanúgy a barátunk, de hogy ők ketten mennyi időt töltenek együtt...
Dávid az a tipikus jó srác. Szőke tincseivel, kék íriszeivel sok nő szívét megdobogtatta már. Lola is tudja, hogy ennek ellenére Dávid a leghűségesebb ember, akivel valaha találkozott.
Azok ketten a kapuban álltak, és szinte összeragadtak. Mikor meglátták a bekanyarodó kocsit, szerintem mindketten fellélegeztek. Kristóf kinyitotta a kocsiajtót, és kiszólt nekik.
- Felnyitom a csomagtartót, rakjatok be mindent! - Dávid hősiesen betette mindkét bőröndöt, majd beültek. De azért történt az, hogy legalább tíz percet ácsorogtunk, mert azok ketten egymás mellé akartak ülni. Lola csak előre volt hajlandó, Dávid pedig hátrébb akart. Így egy kisebb vitát folytattak már a reggeli órákban, de végül hála istennek sikerült leülniük, és indulhattunk a következő személyért. Szerencsére már csak Áron és Dani hiányoztak.
Először elmentünk Áronért, aki gondolkodás nélkül leült legelőre, mert vele amúgy is félő volt elindulni: nagyon hányós volt. Az osztálykirándulásra például pont ezért nem akartuk elvinni.
Ezek után bekanyarodtunk Daniék utcájába. Nekem ez nagyon megszokott volt, ugyanis Dani már kiskorom óta a legjobb barátom, így egyértelmű volt, hogy minden karácsonyt együtt töltöttünk. A táskám zsebében most is ott lapult a nekiszánt ajándék. Bekopogott Kristóf üvegén, aki kinyitotta neki  a csomagteret. Dani pár másodperc múlva a nyitott ajtóból kémlelete, hogy hova is tudna leülni.
- Brigi? - hallottam meg hangját.
- Leghátul kuporog, mert fél, hogy alvás közben lefotózom. - vigyorgott rá Kristóf, én meg lesütöttem a szemem. Pár másodperc múlva a mellettem lévő széken már Dani ült, és kedvesen nézett rám.
- Mindenki megvan? - kérdezte Kristóf. Áron hátrafordult, végignézett rajtunk, majd bólintott.
- Igenis, kapitány! - emelte homlokához a kezét katonásan. Kristóf a fejét csóválva bokszolt bele a kezébe, majd elindult.
- Oké, és van olyan, aki beállítaná a GPS-et? - nézett hátra. Tanácstalanul néztünk rá, ugyanis azt hittük, hogy ő tudja.
- Kristóf. - szólalt meg Lola halkan. - Ez üres. - mutatott a kezében tartott dobozkára, amiben a GPS volt. Vagyis, lennie kellett volna. Kristóf száját itt hagyta el a nyaralás során először egy káromkodás. De nem ez volt az utolsó.
- Oké, akkor valaki tud tájékozódni a térképen? - Áron félve felemelte a kezét, mire Kristóf idegesen a kezébe nyomta.
Mikor végre elindultunk, mindenki el volt foglalva valamivel. Lola telefonozott, Áron a térkép segítségével navigálta Kristófot, aki idegesen vezetett, Dávid bealudt, Dani pedig csak nézett ki a fejéből. Én is ugyanezt tettem, ugyanis borzasztóan unatkoztam. Dávid horkolása, és a rádió halk hangja töltötte be az egész utasteret. Miután öt percig hallgattam  a monoton krákogást, becsúsztam a középső ülésre, Dani mellé.
- Mi a baj? - suttogta, hogy csak mi halljuk.
- Agybajt kapok. - hajtottam a vállára a fejem. Mielőtt bárki bármit is feltételezne, kijelentem, hogy ez nálunk természetes.
- Várj egy percet. - megmozdult, felkaptam a fejem. Felállt, majd előre lépett egy kicsit. Dávid széke felett odahajolt, és készült tenni valamit, mikor Kristóf megszólalt.
- Da.. - de inkább abbahagyta, és hagyta, hogy Dani azt tegye, amit akart. A keze meglendült, és egy óriási pofonnal keltette fel az alvó Dávidot. Egyszerre történt az, hogy az alvószemély felordított, Lola pedig elkezdett sikoltozni. Dani és Dávid bunyózni kezdtek, Kristóf ordítozott, Áron csak kapkodta a fejét, Lola sikoltozott, én meg Daniért aggódtam. - Na, ti ketten most azonnal leültök, Lola abbahagyja a sikítást, Brigi pedig legközelebb nem mondja el a kocsiban  a bánatát Daninak. - mondta viszonylag halkan, csöndben. Mivel senki sem hagyta abba előbbi tevékenységét, felemelte a hangját. - Értve vagyok? - ordította el magát, mire mindenki felé kapta a fejét. Daniék leültek, Lola csöndbe maradt, én meg csak néztem.
- Nem kellett volna verekednetek. - suttogtam Daninak.
- Ne hülyéskedj már, nem komoly bunyó volt! - győzködött.
Ezek után egy ideig csöndben maradtunk. Esküszöm, fél órát sem mehettünk, mikor a kocsi elkezdett pöfögni.
- Haver, ez normális? - kérdezte Áron.
- Oké, gyerekek, senki se akadjon ki... - kezdte félve Kristóf.
- Ez jól kezdődik. - mondta Dani.
- De kifogyott a benzin.